A következő kis szöveget egy ismerősömtől kaptam, aki a névtelenségét megőrzendő nem árulta el a nevét (bár én tudom;). Azt is mondta ugyanő: ez fikció, kitalált történet, kitalált szereplők. Bizony mondom, bármely hasonlóság a valósághoz a véletlen műve!

Átlagos nap

Egy átlagos, szürke, nyári hétköznapon, mint a milyen a mai, a csaj, akivel harmadszorra randiztam (ugyanővele először randiztam, amikor a barátja közben (!) szakított vele) most a harmadik randin mondta, hogy újra összejöttek.

Ezután elmentem a dealer 1-gyel tárgyalni, hogy mennyiért ad hozomra Pikolonak, az olasz pornórendezőnek, aki csudi egy pofa. Én vagyok a közvetítő, ergó, lehet, hogy nekem is leesik valami. Aztán megkóstoltam, s közben hívott d2, akivel ezután mentem el tárgyalni. Ő előre kéri a pénzt, viszont ad a nagy tételre kedvezményt. Korrekt üzletember, egyelőre. 

Mikor hazafelé baktattam, iszonyatos szirénázással tizenhúsz rendőrautó előrontott az aszfalton, s közibük egy sötét autókból álló ún. - szerintem - delegáció. Na, hát ezek meg kik lehettek, akik miatt a forgalmat az Astoriánál percekre nem kicsit megbénították, az átlagos polgárokra - meg akiknek vaj van a fején - a frászt hozták, na meg a kiskorúakra, a szívbetegekre, az idősekre, a kutyákra, meg a földönkívüliekre, a földönbelüliekre, és az azonbelüliekre is. 

Az egészség azért veszélyes, mert csak egészséges ember lesz beteg. Az élet is ezért veszélyes... Mindeközben lehet, hogy az ájtatos manó nem hisz Istenben.

Rákeresek a Google-on.

Eddig az idézet. 

 Hellóbelló!

Én csak azt szeretném mondani, hogy az undorító bőregér mostmár ne röpködjön össze-vissza (főleg a lépcsőfurdulónkban), mert tudjuk, hogy nincsen neki engedéjjjlyye, azonkívül követelem, hogy Második Orbánc Viktor monnyon le, ha nem süt ki sürgősen a nap, mert ez már mégiscsak tűrhetetlen!

Köszi

 fényes nap

süss át a trikómon,le a bőrömig,át az ereken és dobbanásokon

túl az üvegcsörömpölésen és  a múltperencián,

itt a tavasz, hol a tavasz, gyere velem rózsát szedni

ha csalán lesz, azt sem bánom, igaz lesz majd a hiányom

 avagy, kisüthetnél már végre nap, ólomszürkék a reggelek, mindenhol korlátok, amiken át kellene vetnem magam, kávé nélkül nem lehet,kócos, papucsos csoszogások,csusszanások a padlón,táncolni lenne jó reggel, valamit feldobni,elkapni,megkeresni,elveszteni,reménykedni, hogy meglesz,aggódni a hiányán, várakozni örökkön,meg-nem.érkezőkre, eső nélkül szaladni az utcán,esernyő nélkül,kabát nélkül, sál se kelljen,fújja el a szél a szoknyám...

traumatikus ez a hidegfront, megrágja a bizonytalanok szívét és a sarokba dobja, csak gyűlnek a kupacok.

 GRRRR!!! EZT MEG KÉNE ÜNNEPELNI!

iSTEN ÉLTESSE, IDANÉNI! 

tetszikelem!

eltűntek mind a csillagok

nincs szemtanú nincs semmi nyom

nem látta az elkövetőt

senki a föld nyelte el őt

a csillagokat elviszik

ma éjjel némán hisztizik

a hold alatta undok pára

rátapad bőrre, ruhára

most vajon ki intézkedett

kinek ér súlyos pénzeket

a sok csillag hogy nem ragyog

hát indítsunk vizsgálatot

tüstént határozzunk róla

mi vár a csillagcsalóra

aki külföldön vagy itthon

dőzsöl csillagfényforinton

mindemellett tárgyalja meg

egy bizottság csillag helyett

jöjjön létre még ez évben

Csillagfény Pótló Intézet

s amíg nem lesz meg a tettes

minden polgár legyen kedves

ragasszon mécsest az égre

egy elcsent csillag helyére

Ping mester, és tanítványa, Pong mester Aszt-alit-e’niszben írott szútrái nyomán

A Mosógép

-         a mosógép enyhén ráz, mikor be van dugva. Ne érj hozzá csupasz bőrrel, műszálas ruhával, meztelen férfivel vagy nővel, védett szíriai törperókamagnuszta nyers lábával. Legjobb, ha sehogy nem érsz hozzá olyankor. Én mondom ezt, aki már több mint hét éve tanulmányozom a gépi mosás tudományát…! MI becsüljük a szakértelmet a mindenkori kollégiumban/albérletben!

-         nos, visszatérve a tárgyra, a víz, az áram a mosógépben és egy ember – mindez egyszerre nem jó flash. Épp ezért minden használat után ki kell húzni a mosógép villás dugóját a konnektorból, ahová a mosás kezdetén bedugták, tisztelt hölgyeim és uraim, ugye. Nagyon fontos, hogy a villásdugót nem kell teljesen (tökig) benyomni a konnektorba: mert utána iszonyú nehéz lesz kihúzni, és nem is csoda, hogy senkinek sincs kedve ehhez. A kurva nagy rángatástól pedig tönkremegy nem is olyan soká, ugye, kedves barátaim. Ezért a önöknek, a mosógépnek, de legfőképp annak, aki – ha elfelejtenék netán –, ki fogja húzni a konnektorbólönök helyett - amint az a jelen sorok írójával is többedízben előfordult az idők során -, az a legjobb, ha csak félig dugod be, vagy még annyira sem. Tudom, rázós az ügy…

-         a tárcsát pontosan a program kezdő pozíciójára tekerd elindításkor. Ha csak egyel arrébb tekered, és kimarad az első fázis, – ami ne adj’isten, a vízzel való elárasztás lett volna, akkor a mosógép szárazon fut, ami az ő és az ő lelke, a motor kiégését eredményezheti. Ámen.

-         Ha bizonytalan vagy a programban vagy bármiben, kérj segítséget egy nálad tapasztaltabb helyi lakostól. A bennszülöttek barátságosak!

-         A mosógépet, ha csak nincs vészhelyzet, lehetőleg ne működtessük éjjel, tekintettel a lakás belső hangszigeteltségére, valamint  a mosógépbe épített traktorhang-generátor máig tökéletes működésére.

-         A mosógép meghibásodhat; mivel kb. II. Lajos korabeli, ez nem is lenne furcsa. Javasolom, hogy amennyiben a hiba ilyen külső felelőst, elkövetőt nélkülöző, spontán mosógépi „szívroham” avagy gutagörcs, akkor a balszerencsés esemény költségei egyenlően oszoljanak meg az itt lakók között.

-         Ha a balesetet figyelmetlenség okozta, pl. nem tette rá az illető a tetejét, úgy indította el, stb, akkor felvetődik, hogy mennyiben a lakóközösség és mennyiben a „tettes” felelős anyagilag. Az én javaslatom, hogy bár teljesen fair talán az elkövető teljes felelőssége lenne, ilyen esetben mégis a közösség állja a költségek minimum felét, a többi tagokra szétosztva egyenlő részekre, De akkor, és csakis akkor, ha az illető a Dohány u. 46. 4/5-ös lakásban lakik.

-         Itt pedig az lakik per definitonem, ki a rezsiből a mindenkire egyenlően szétoszló értékben s arányban egy egységgel, vagyis az reá jutó résszel azon hónapban mikor az kár történe, hozzájárulását a közösség felé lerótta. Egyéb fenti esetben a személy a kár egészéért felelős anyagilag.

-         Ez csak egy javaslat, gondoltam, beszéljünk róla, még mielőtt megtörténik… Ha mégsem, akkor meg majd jót mosolygunk poxy naív buzgóságán évek múltán, ám ha neadj’isten mégis megtörténik, talán jól jön, hogy van már egy forgatókönyvünk, és nem az érzelmek viharában kell felelős(öke)t, és/vagy finanszírozó(ka)t találni.

-         Végül javaslom, hogy amennyiben a káresemény akkor következik be, ha egy vendég mossa a ruháit, akkor – amennyiben a felelős személyének kérdése releváns – elsősorban ő, másodsorban a meghívója légyen a felelős.

-         Tisztelt Lakótársak! Köszönöm a figyelmet, várom a hozzászólásokat. Minden páros hétköznap elérhetetlen vagyok helyben, páratlanokon vízbül vonok ki oxigént, (ami serkenti a bennem fejlődő poxygént).

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim, mit is mondhatnók a jelen helyzetéről úgy országunknak, mint akár nemzetünknek?

Mai napság, Kedves Barátaim, a tavasz meglehetős késéssel érkezett kies hazánkba, szinte biztos, hogy rosszindulatú ellenségei nemzetünknek és országunknak drága forintokrét lízingelték ezen gyönyörteljes, ősmagyar évszakot sógor-komáik offshore cégein keresztül, hogy az áfát és a többit ami nekik még ezen felül nem jár, visszaigényeljék.

Na de hagyjuk a politikát, beszéljünk inkább a választásokról. Talán inkább kiválasztásnak kellene hívni, hisz a nemzet teste kiválasztja az ő méreganyagait, amelyek elindulnak a választásokon az ő szavazataiért. Tisztelet a kivételnek, ami, hogy van-e, majd kiderül. Vagy nem.

A Radikális Szabadidő Színházban az évad vége tetőzik. Tegnap három Törlyei brut(ál;) pezsgő segítségével eltemettük Brutust. No comment.

Április 11-én temettük a Zsiráfivóhelyet. Érdemes volt elmenni az előadásra, és/vagy az azt követő torra a Tűzraktérbe! Sok próba és tréning és előadás után azt mondhatom, hogy a színház az, amikor pontosan tudod, mi fog következni a színpadon, de sikerül magaddal és a közönséggel is tökéletesen elhitetned, hogy fogalmad sincs. Látod? Nem látod? Na látod! :)

Itthon én voltam a heti revizor, akinek a vécépapír biztosítása a feladata. Ezt a feladatot teljesítettem. Mikor ezeket lejegyzém, az Úr 2010. esztendeje április 9-edik napja körül, plusz-mínusz egy ;) Szóval ekkor Atesz Székelyföldre utazott, esküvőre (nem az övé... ;), Emese és Réka Tartuffe-ot néznek a Tűzraktérben, Dóri általam ismeretlen helyre távozott, Regina bizonyára dolgozik, én pedig Petőfit hallgatok, dohányzom (találtam a fiókom legmélyén egy utolsó utáni Viceroyt:), és írom ezt a blogot.

Az erő legyen mindannyiótokkal!

Egy románoktól kölcsönzött erdélyi népszokással kedveskedem az Idablog olvasóinak így Húsvét reggelén. (Sajnos itt le sem tagadhatjuk a román kölcsönzést mivel magyar neve még nincs a dolognak)

A szokás tojásokkal teljesítendő vasárnap, reggeli elött. Ketten vesznek részt a véres küzdelemben. A tojásokat kezdetben jól ki kell válogatni, hogy kemények és hegyesek legyenek. Majd egy kis illedelmes Kellemes Húsvét-kívánás után a harc kezdetét veszi. Először a tojás fenekei ütköznek, azaz a gömbölydedebb részek (Figyelem! Itt igen fontos a tojás megfelelő kézbeni elhelyezése, azaz jól marokba kell szorítani) . Valaki tartja, valaki üt. Akinek bereped, az veszítette a menetet. Majd a fejek lépnek harcba, és egy jólirányzott összeütéssel eldöl, hogy a második csatát ki nyerte (akinek nem horpad be a feje). Lehetséges eredmények 1-1;2-0;0-2;1-0; 0-1;0-0 (amikor nem horpad be se a fej se a fenék). Mi ma reggel Atesszal a egy szép 1-1-et játszottunk. A tojások utána megevődnek szépen, reggelire!

Kívánni nem kell, itt a puszta győzelmi mámor a tét!

Kellemes ünnepet és jó szórakozást!

Szolnokon utaztam át, visszafelé jövet Szegvárról, őseim lakhelyéről, hol fehérkarú unokahúgom dicső diplomaosztó-vigasságára került sor. S akkor, ahogy a vasútállomáson várakozó vonat ablakából a sudár szolnoki tízemeletes pislákoló ablakait lestem, arra gondoltam: milyen izgalmas lenne, ha én is ott laknék, ott bérelnék albérletet, és a helyi egyetemre járnék, és most azt tervezgetném, hogy melyik helyi Jate-klubba vagy Tűzraktérbe megyek ma este a barátaimmal. 

Na igen, gondoltam ekkor, de hiszen nekem már mindez megvan: a szuper albérlet, a szuper társulat, és haverok, ismerősök, barátok, akikkel nemcsak, hogy el lehet menni inni/szívni/kiállításra (:), színházba, hanem egyenesen háborítanak, követelőznek, megint jönnek, kopogtatnak, hogy gyerünk. 
 

Ha belegondolok, hogy anno Észak-Budán micsoda magányos farkas voltam a mostani állapothoz képest... Akkor mindig én kérdezgettem, hogy mi történt, milyen buli volt és ki kivel kavar - most meg, hú és ha és hű, engem kérdezgetnek erről... ;)

Természetesen nem lennék az, aki, ha most meg nem folyton magányra vágynék, és/vagy aludnék át úgy napokat, hogy közben ezer megbeszélt találkozót hiúsítok meg és ezer érdekes vendég fordul meg nálunk, kikkel így nem találkozom. 

A diplomaosztóra a vadászházban került sor, mivel az unokahúgom jövendőbelije vadász. Szegváron is sok vad tenyész ugyanis, főleg az erődben meg a mezőben. Ezek elszaporodnának, és kárt tennének a mindenben és még annál is többen, ha a hozzáértő vadászok pontosan, szépen nem lődöznének rájuk messzehordó puskáikkal. Nyilván Mr. Smith erről többet tudna mesélni. Állat. 

Na szóval, ott volt a Tibi családja, meg a Lilláé, azaz mi. Vittem neki egy krisnás gesztenye-tortát, mert a krisnás gesztenyés sütiért azóta odáig van, mióta egyszer hoztam neki, és azóta is azzal nyaggat, hogy vigyek (többnyire eredménytelenül, szegény, ami annál is inkább szomorú, hogy a keresztapja is vagyok, tehát így egyszerre nem kap a nagybátyjától és a keresztapjától...). De most egy egész tortával kárpótoltam, és meg kell jegyeznem, hogy kb. 3x annyi fogyott belőle, mint a konkurens, "hagyományos" tortából (ami pedig olyan kalapot formázott, amit a diplomások tesznek a fejükre az amerikai filmekben - és a szegedi TIK-ben is.) De ezen csak az csodálkozik, aki még soha nem evett krisnás süteményt. A legutóbbi Zsiráfivóhely-előadásra mondta Szirtes András filmrendező: aki ezt nem látta, menjen a francba. Na, ehhez hasonlóan: aki ezt nem kóstolta... :P:)

Egyébként némi izgalmat tartotgatott az esemény, tekintve, hogy a Kutas-család echte jobboldali família, gazdálkodók, fideszesek (anno kisgazdák), apám meg tanácselnök volt, egész a rendszerváltásig. Ennek ellenére kurva jól sikerült az összejövetel, az egész Kutas-brancs nagyon jót röhögött apám poénjait (először még télleg jó... :P), és úgy un block jól sikerült. Volt minden, háromféle saláta, pacAL, bőségtálak, pálinka, unicum, sör, és üdítők szinte összes változata (rostos, szénsavas). Csak a borok... Hát bizony: édes vörös, Weinhaus és Varga, és mind tájbor :(.  DE azt nem ittam :)

Egyébként sajnálom, hogy ki kellett hagynom a mai tréninget. (ezt most kivételesen tényleg sajnálom:S:), miként azt is, hogy ki kellett hagynom a legnagyobb krisnás ünnepet az évben, ami szintén ma volt. Ámde az élet ilyen, és a családomnak nagyon sokat köszönhetek, úgyhogy nem tudom mást mondani, mint azt, hogy akár tízszer is elmennék a diplomaosztóra, ha az kell. Túl sokat adtak már nekem, hogy mást mondjak vagy tegyek. És még nem fejezték be! ;)

Az ember sok dolgot nem ír le egy nyilvános blogban, ahol vállalja a személyiségét, de amit leírna egy anonim blogban, amit bár már létrehozott, ha nem volna lusta. De legalább egy kétsoros bekezdést szentel eme ténynek:)

Az a tervem, hogy kissé meggazdagszom, de lehetőleg tüstént, és megvásárolom Ida nénitől az albérletet. Beszerzek még egy barátnőt, csináltatok egy tetoválást, lesz személyi edzőm és izmos leszek, és akkor teljesült minden kívánságom. De egyébként minden ugyanígy lesz. 

Vers, most a Facebookon.

 Most tegye fel a kezét, akinek éppen szar a kedve!

Ilyenkor jó kussolni, vagy pedig egy jó kis sötét-komor verset közzé tenni - persze verset máskor is jó közzétenni, tehát ez semmit sem jelent...

Tegnap volt egy nagy buli a Tűzraktérben, farsangi, sokhelyszínes, sokszereplős. A szemtanúk szerint kitűnő volt, a szemtanúkat itt kérem fel, emlékezzenek meg róla alkalomadtán.

Ma sok kamillateát ittam echinacea-cseppekkel meg 500 mg-os c-vitaminnal. Ezért szabadok az orrlyukaim és ezért vidámak és boldogok a hörgőcskéim. 

Most telefonált Csongor, akivel találkozom.

Folytatása következik.

Az merült fel ma irodalmi művek elemzése órán h az a jó vers amibe valamit visszafoghatatlanul meglátsz, és magadra tudod vonatkoztatni. Amire azt tudod mondani, hogy igen, ezt énis így mondtam volna (ha tudhattam volna). És valóban, például a Hajnali részegség

Szájtátva álltam,
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van,
és most világolt föl értelme ennek
a régi nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.

fenti verszakánál azt éreztem valamit visszavonhatatlanul megtaláltam.

Vagy Szilágyi Domokosnál, amikor azt írja (rá nem jellemző egyszerűséggel) a szerelemről, hogy "Megismertem a holnapot, terád hasonlított, terád- miránk). Vagy amikor azt mondja: mondja Rakovszky, hogy

"visongó nevetés csap részeg hetvenkedésre:
mint éjszaka falakból a meleg,
úgy párolog a földből elsüllyedt életek
beléivódott öröme és szenvedése…"

akkor is értem és érzem és visszavonhatatlanul tudom hogy pontosan arról van szó. Arról a párolgásról a melegről a hetvenkedésről. Még akkor is ha más nem ért egyet velem, ha másnak más, nekem az ott pont azért versélmény, mert visszavonhatatlan és magam áltam megkérdőjelezhetetlen igazságot, mond ki, pontosan úgy, ahogy azt kell... Hogy "a párhuzamosok a végtelenbe mégiscsak összeérnek"...

Ok. De akkor mi van Tandori sakkverseivel? Nehezen tudom elképzelni, hogy Tandori azért élvezhető mert olyan pontosan és visszavonhatatlanul megfogalmazza a Hc3-mal az élet igazségait. Ez most rejtély. Válaszoljatok, ha éppen...

apa a banknál dolgozik

anya a király ágyasa

az életünk egy nagy mozi

mindenki saját maga

nagyon bírlak otthonkában

meghízok a főztödön

azu dvaron mindig sár van

meg maradtunk kő kövön

apor szívót kiü rítem

mindnyájan porrá leszünk

nagyta karí tása zélet

föltöri a tenyerünk

deszé pisa háza sélet

a gyermekünk száz kiló

szeretnéd ha szeretnélek

pofont adni kapni jó

sav-városban holdfölkelte

idegen rendszer neonsárga

fémes illat a holdsarlót

csillagpöröly kalapálja 

a nő a holdról azt ígérte 

sav-városban megkapom

a távolság nem távolság

mondta azzal otthagyott

valami roppant ördögöt

festek a falra szén szemekkel

tíz ujjon reszket tíz köröm

sav-városban reszket az ember

Jó dolog a  Radikális Szabadidő Színház tagjának lenni. Olyan, mint mikor elmész a piacra, és veszel gombát, babot ;), narancsot, almát, és elképzeled, hogy mennyivel fogják növelni a komfortérzeted. Aztán elfogyasztod, és sokkal, de sokkal többel növelik, mert vitaminokat adnak, mert sokkal finomabbak, mert az esti koktélba bele tudod keverni -és annyi jó dolog, amit nem is gondoltál volna. Mindig ilyen nekem a Radikális Szabadidő Színház. Köszönettel tartozom mindenkinek, mert óriási dolog részese lehetek általatok. Nagy szavak ezek, és gondolkoztam, leírjam-e, mert majd az orromra lehet húzni, ha tényleg ennyire, akkor mér' nem annyira..., de eldöntöttem: leírom. 

Voltam egy másik közösségben, alkotó, filmkészítő, szintén non-profit alapon. Kiábrándító volt a számomra. Nem ugyanaz. Itt olyan emberek vannak, amelyek, nem mondom, hogy sehol másutt, de 34 év és számos kollégiumi és albérleti és egyetemi és munkahelyi év után mondom: nem mindennaposan vannak jelen. Szerencsésnek érzem magam, hogy itt lehetek, életemben először talán elmondhatom: jókor, jó helyen. 

Lehet, hogy nincs ezüst mercink, nem vagyunk államtitkári vagy miniszteri pozícióban, nem döntünk milliárdokról pénzben vagy emberben, de ennek ellenére lehet, hogy valami olyan részese lehetünk, amiről a felsorolt helyzetben lévők nagyon vágynak, de csak álmodnak. 

Már nem írtam ide egy "idaóta" (hö-hö), tehát most ideje, hogy írjak.

Albérletünk életében legfontosabb dolog a közelmúltban lefolytatott lakógyűlés tekinthető. Ezen kineveztünk egy wc-papír- és tisztítószer-felelőst, amely tisztség hetenként, rotációs rendszerben vándorol, abc-sorrendben az ittlakók között. Megbeszéltük a mosogatás rendjét, valamint a közös kajákra vonatkozó szabályozást is finomítottuk. Biztos mársról is volt szó, amire most nem emlékszem, de részleteket bárki elolvashatja a faliújságon. Ez egyébként csak azért lehetséges, mert Janka volt oly kedves, és vezette a jegyzőkönyvet, amit azután kíméletlenül ki is szegezett a fenti helyre. Nos, a jegyzőköny magára vette a mi bűneinket, hát fogadjuk el, ami arra írva vagyon! És lőn.

Jankát egyébként is írásbeli dícséretben kell részesítenem, mert ő azon kivételes személyiségek közé tartozik, aki az albérletünkből általa kivont inputok (mint pl. kaja) mellé jelentős outputokat is betáplál a rendszerbe, például almát, joghurtot, konyharuhát (ez utóbbi mondjuk elég nehezen emészthető, de hát senki sem tökéletes...), és amit háromszor aláhúznék, és vastag betűvel is szednék, ha nem lennék ennyire lusta, és ha a rendszer megengedné: a chilis fügelekvár!

A chilis fügelekvárnak messze földön párja nincs,

a chilis fügelekvár a hűtőpolcról rád kacsint.

A chilis fügelekvár a mindenki kedvence.

A chilis fügelekvárt ki ette meg? Én tettem.

És ajtó készül Emeséék szobájába, amire már oly rég vártak, és így mi is.

Sajnos, még azt sem tudom, hogy kell ide közvetlenül képet applikálni, pedig Atesz fotózta az ajtó bepróbálásának idegőrlő, stresszben minden bizonnyal gazdag, mégis oly örömteli folyamatát.

Én most itthon vagyok Szegváron, a hó esik, esik, esik. A pihenés pedig jól esik, mivel a kórokozók előbb a torkomban, majd az orrom kívülről láthatatlan belső részeiben bulit rendeztek, és meghívták sajnos nagyszámú barátaikat is. Erre a testem lázzal reagált, és azzal, hogy most már csak a négy alapízt érzem. Különösen annak fényében örömteli mindez, hogy anyukám most sütött nekem hamis tepertős pogácsát (Szegváron töpörtős), és éppen én nem tudom meg, hogy hogy sikerült. (Szájtanúk szerint jól.)

És még az is jó, hogy a menetrendem a holnap 21.30-kor kezdődő Bruti-összpróbával kezdődően egészen a kedd hajnali 5-ig tartó melóig bezárólag feszítetettebb lesz, mint némely aquaparkok medencéinek víztükre.

Mikor betegedjen meg az ember, ha nem ilyenkor?

csitt-csatt,csattog a fagy, a csak az a fagy, a lábunk alatt, az utcán,a téren,

a szobába is belopózik halkan, az ablak alatti résbe,

éjszaka fellebenti a takarót a vádlinkról, s belecsókol a talpunkba,

s gyűlik a nátha, a hátha-nátha, allattomosan az orrunkban.

a csend rend napjai ezek...

legalábbis egy viszonylagos nyugalomé.természetesen megtöri eme békeidőket a varrógép darálása (amit igen,nos én idézek elő),Süti,Balázs,Anna és hasonlóan vígkedélyű fiatalok felbukkanása és a szomszédból átszűrődő zajok(melyek okát a mai napig homály fedi).

Dóri lelkesen azazhogy fáradtan tanul,Poxy misztikus elvonulást gyakorol,Mesi és Atesz még sokkal de sokkal misztikusabban vonul el.Réka és Tc moziban van,Regina pedig a végtelen róna gyermekeként száguldozik a hódmezővásárhelyi pusztán,feltehetően Csöpi nevezetű rémkutyájukat üldözve.Én pedig tegnap este óta zúzok és most,hogy végre lett ollóm,cérnám,anyagom,centim estébé....most...nos igen.Elfogyott az orsóról a cérna és eme számomra idegen lény (a szovjet varrógépről van szó) nem fedi fel előttem az orsózás titkát.Mondhatni nem könnyíti meg a dolgom...nade félre a borúval,nagyon szép rend lett,mivel Réka és Tc eldöntötték,hogy nagyon élvezetes programként beiktatják a mozi elé a rendrakást.Igenigen.szép lett.BRÁVÓ.

Most távozom barátaim.

Olá

Áhoj 

megilyenek....

 Mert ha már van valami, ami arra való, hogy telefirkáld, muszáj ceruzát keresned.Bennem is feltámadt a vágy, a firkálhatni vágyás, s bár amit a legjobban szeretnék -Poxy szójátékait egyszer is, valahogyan rögzíteni s azokat publikálni- egyszerűen kivitelezhetetlen, mégis, mégis, írni jó, írni kell, nosza. 

A mai nap egy tökéletlenül, értelmetlenül kedves nap. Puha semmittevés, kávézós olvasgatás, baracklekváros kenyerezés-le meg felkenyerezés- fecsegések, beszélgetések, értekezések, csacsogások, csevegések, konstans tavaszvárás meg sok más ilyen semmirekellő apróságok. Teázunk, végtelen mennyiségben, olvasgatunk, de csak gatunk, gyűlnek a könyvkupacok, spontán helyeken. Dórinak Kanttal kellene megbirkózni, egyenlőre ringbe szállt, de a német idealista még erősen tartja magát, csak Dóri csúszkál jobbra, balra. Poxy teát főz, füstöt ereget, takarít- szinte hihetetlen- a konyha lassan kilábal az atomtámadás utánérzésből, a káosz eltündezőben, porcicák elkergetve s minden egyre tisztább, melegebb, rendezettebb formákat ölt, csak mi ücsörgünk még itt pizsamában, megtaláltam a nap számát, R.E.M. Daysleeper, én a slipperre szavaznék, de ez már leves, bővül a pécsi szlengszótárom.

Milyen kócos most mindenki. Ez a nem fésülködős albérlet, éljen,éljen, csak a Mesi olyan rendes, hogy konferancián feszeng, de most indul a nap, mindjárt, már felvettem a farmert, hamarost hét óra, szevasz vekker, indul a tűzraktéri este, jazz-csevej,sziasztok.

A jegyek skálája albérletünkben valóban eléggé széles, mint az előszoba és a szobánk közötti lyuk (akármenniyre is próbáljuk eltakargatni szekrényekkel meg különféle leplekkel - a lyuk az egyelőre marad-egy ideig). A két dolog, bár látszólag nem, mégis összefügg.

Lassan kezdek ráébredni hogy a pipacsos térben folyó közösségi élet (amiről istenértse mondanék le persze) és a vizsgáimon nyújtott teljesítmény valahogy fordított arányban kezd lenni. Olyannyira, hogy sikerült megkapnom a napokban életem első igazi egyesét (az az azthiszedhogy átmentél típusú).

Persze, könnyü lenne mindezt a pipacsra fogni... Az igazság az, hogy mostanában fejleszettem ki a kifogáskeresés tökéletes rendszerét. Ha nem a pipacs, akkor a megfázás, ha asse, akkor marad a jórégi "nincskedvemezeket az értelmetlenhülyeségeket bemagolni"... Mindenesetre ma egy szakmai konferenciára megyek, ahol nem kellene ott lennem de lehetek és persze az a tanár is ott lesz, aki megbuktatott- érdekes találkozás lesz. A konferencia a diszlexiás gyerekek idegennyelvre való tanításáról szól, énmeg ezt fogom tenni az elkövetkezendő időszakban-- de erről majd máskor...

Más: Rékával TC-vel és Poxyval ma a tavasz lehetetlenségéről beszéltünk. És arról, hogy ez ilyenkor mennyire hihetetlennek tűnik. Hogy van. Mghogy házibulit kellene tartani az udvaron. A lakóháznak. És elötte meg csinálunk színházat, ahogy kell.

A Dóri persze ilyenkor nincs itt mert alszik, ő veszi most a legkomolyabban a tanulást. A könyvek megcsak szaporodnak az aztalon. Romanikát tanul és nem romantikát, sajnos. Mondjuk az utóbbit neki már nem is kellene tanítani.

Réka meg valahányszor kimondja azt hogy "ágazati" azt értjük hogy "áldozati".

Furcsa dolgok ezek.

Mostmeg megyek is konferenciára (a tátongó lyukon át).

Ja és Poxy neheztelte a nickek beazonosíthatatlanságát. Én a Mesi vagyok. Csók.

A szürke héköznapok monoton egyhangúságát mérsékelten ellensúlyozza a borongós és hideg időjárás. A változó irányú szélcsendben a jókedv-molekulák elég gyorsan szétesnek... Mindazonáltal minálunk az élet nagy és továbbra is minden nagyon jó.

A lányok sokat vizsgáznak (kivéve Regina), és megfigyeltem, hogy 1-től 5-ig kapnak jegyeket. Ilyen különleges lányokkal lakom, és ez még semmi... :) Aki nem vizsgázott az nem tudja, de ilyenkor az ember ideges, felhalmozódik a bőre alatt és a szívzugában a sok stresszhormon. És tanulni meg nincs kedve. Mondjuk olyan szívesen megismerkednék emberekkel, akik szeretnek tanulni (és/vagy dolgozni). Biztos tudnának nekem újat mondani...

Tegnap délután Atesz ágyat vásárolt az Ikea áruházban, mely ágy típusa pontosan megegyezik a Réka ágyával. S ezt a bútordarabot, tekintettel nagy méretére és súlyára Csongor segített hazafuvarozni. Csongor az én gyermekkori jóbarátom, kivel, mily meglepő, gyermekkorunk óta szoros barátság fűz össze. És van autója. Ennyit Csongorról.

Összeraktuk az ágyat, közbe vízipipáztunk, zöld teát ittunk [vettem a Westendben drága pénzért egy elit teakereskedésben. Japán zöldet (bio), indiai zöldet, meg kínai fehéret (bio ez is], így hát amikor jött egy idegen ember, hogy felmérje, milyen károkat okozott a szomszédos hotel felépítése, amely még nem fejeződött be, de amely annyi kellemes fúróhanggal ajándékozott meg minket, szemünk se rebbent/arcizmunk se rándult. 

Ezek után Csongorral elmentünk a Tűzraktérbe egy irodalmi estre. Itt Kis Judit Ágnes énekelte saját verseit, és sajnos Esze Dóra is énekelt, méghozzá operaáriákat. Én mondjuk tökmagot ettem közbe, de a többiek... Bárdos Deák Ági szintúgy énekelt, egy zongora kísérte, úgy énekelt Kontroll-számokat. Ahogy felpattant és kézbe vette a mikrofont és hozzáfogott, inkább tűnt egy húszas éveiben járó "szent őrültnek", mint egy 50-es dívának. Teljesen úgy ugrándozott és üvöltözött, mint egy huszonéves csaj. (Sőt, nálunk még lehet, hogy rá is szólnának, hogy ''Ági, halkabban légyszi..." :P :) Remélem én is ilyen leszek 50 évesen...

A Tűzraktérben találkoztunk Sütivel és újdonsült cimborájával, Andrással, kivel a színmű-előkészítőre jár, s közös jelenetükön dolgoznak. Ennek jegyében az esemény után elfogyasztottunk némi bort a Karmában, ami egy kellemes hely, de meg kell mondjam, ahhoz, hogy oda rendszeresen járhasson valaki, igen jó karma szükségeltetik. Süti meleg étkezési jegyeket kap otthonról, amin néha hideg bort vesz.

Ezek után elmentünk a Caesar nevű sörözőbe, ahol némi pálinkával és abszinttal fojtottuk le a bort (a sört külön nem emelném ki, hisz az magától értetődik). Majd a Kuplung előtt Süti és András előadták az egyik jelenetüket, ami egy régi drámából származó kis dialóg ugyan, de ők a mai korra alkalmazták. Ezek után mindenféle cigarettákat szíttunk, és szó mi szó, elég emelkedett hangulatban érkeztünk meg Dorkáék albérletébe az Ó utcába. Itt egy számomra ismeretlen fiú és lány boldog nyugalomban hevertek a kanapén. De csak míg oda nem értünk. A lány ismert engem, sajnálatos módon fordítva már nem állt ez az állítás. A padlón mindenfelé színes ceruzák hevertek, amiket, megkértek, hogy ne törjük össze. Mindenki arra lépett persze onnantól. Süti és András spontán (vagy inkább önkéntelen) emelni próbálták a helyi lakosság hangulatszintjét, ám nekem dolgoznom kellett mennem a sajtófigyelőbe, mert annyira szeretem, és mert megérdemlem. El is mentem, és érdekes, hogy már megint - mint eddig mindig hasonló indulások után - szinte teljesen magamhoz tértem. De hát ki tudna bódulni olyan információk súlya alatt, hogy a vágósertés termelői ára 3,4 százalékkal nőtt, vagy hogy a Magyar Nemzeti Bank nem emelte az alapkamatot? 

Egyébként Ida nénivel is tárgyaltunk, mert én ugye itt is laktam meg nem is. Ez egy hosszú történet, és az én ujjaim ízületi görcsöt kaptak. Ám megírhatja más is, aki ismeri ezt a történetet. 

Dórival hoztunk egy vagon krisnás kaját a krisnás étteremből. Ez is egy szép történet.

Técé pedig megjött Debrecenből hosszú idő után. 

Nekem nő a hajam, de elveszett a hajvágóm azon alkatrésze, amely a haj hosszúságáért felelős, kopaszra meg nem akarom. Másnak is nő, ez vigasztal, bár nem nagyon...

Kezdem az elején: Pokorny Szilárd vagyok, vagyis poxy, 34 éves hímivarú egyede az dicső magyar népünknek, az újságírás határterületein mozgok egyenes vonalú, szabálytalan vonalban, ami egy sajtófigyelőt jelent. Most nem magyarázom el (99x) hogy ott mit csinálnak, aki kíváncsi, kérdezze meg.

Ez a blog egy albiblog. Történt ugyanis, hogy három éve kb. mikor Szegedről feljöttem kies fővárosunkba, kapcsolatba kerültem a Radikális Szabadidő Színházzal, ahol mint színész (és intellektuális ballaszt;) nyertem alkalmazást. S egy szó like 100, ebben az albiban csupa olyan emberrel költöztem egy fedél alá, aki mind a RSzSz tagja, vagy szimpatizánsa, vagy játszik ott netán. 

A leghátsó szobában lakik Réka és Dóri, mindketten ELTE-sek. A következő a szoba az enyém. A harmadik szobában, amely az előszoba-szerű közös térre néz, (mely előtérben áll egy asztal, s ahol általában nagy élet folyik) lakik Emese, aki ELTE-s, és Atesz, aki az ő bátyja. Végül a bejárattól balra húzódó félszobát Regina lakja, akit rendszeresen meglátogat Tamás névre hallgató barátja - miként teszi ezt Rékával az övé, akit mindenki csak T.C.-nek hív (bár eredetileg Tamásnak keresztelték. Állítólag...)

Egyébként Emesééknek nincs ajtajuk, csak egy függöny választja el szobájukat az előtértől. Ida néni már több asztalost is felhozott, de úgy látszik, még mindig keresi az igazit... Most egyébként az én ajtómból is kitörött az üveg, mert Zsuzsi (aki Dóri barátnője és Németországból látogatott haza az ünnepekre, melyek legnagyobb részét nálunk töltötte) szellőztetett, de aztán jött a huzat, és bevágta az ajtót. Hát így. Még jó, hogy valami különleges, mintás meg opálos üveg volt benne, nem pedig snassz sima tucatüveglap, amit könnyen, gyorsan és olcsón lehetne megcsináltatni...

Ida néni a főbérlőnk, egy igen reprezentativ, 50 körüli özvegy hölgy, s vele sok kalandunk volt, pedig még alig egy-két hónapja lakunk itt. Egész pontosan Ida óta vagyunk így együtt, innen is a blog neve.

Igen sokminden történt már velünk, például volt pizsamás buli, nagyon jó - és nemzetközi - szilveszteri buli. Ez utóbbi több nap elteltével sem szakadt meg, ami a vizsgázó lányok mentális immunrendszerének válaszreakcióját kiváltva végül is azt eredményezte, hogy vége lett a zenének és hazamentek a legények, meg a leányok. És most csupa boldog arcú vizsgála készülő lány látható mindenfelé. Vicceltem ;)

Az albérlet örökös tiszteletbeli tagja Gabi, aki kishíján rendes tagja is lett majdnem. Ő Pimpilla néven fut itt, s magamon kívül ő az egyetlen, akiről tudom, kicsoda, mert mindenki olyan fantáziadús nickeken publikál itt, ami tökéletesen és egyértelműen utal személyiségére, s ezért könnyű beazonosítani.

Én szeretnék fényképes profiloldalat minden itt lakóról s publikálóról, mert az növelné az átláthatóságot, és a látogatottságot, nézettséget, s mert Isten látná, hogy az jó.

Most kaptam fizut, de már alig van belőle. Kifizettem iszonytatóanrengeteg adósságom egy részét, valamint vettem a létfenntartáshoz elengedhetetlen alapvető cikkeket, mint pl. egy vizipipát. 
 

Amúgy most jöttem a sajtófigyelőből, ahol a reggel megjelenő két gazdasági napilap egyes híreiből írok összefoglalót. Hú, de érdekes! (Ha majd rosszak lesztek, büntetésből lehet hogy rakok fel belőle cikkeket...) 

Most úgy érzem, eljött az ideje egy pipának. 

nagy a hajtás,vizsgaidőszak van,mindenki eszeveszetten tanul-kivéve aki nem-és ha belépek a lakásba fáradt nők tömegeit látom,kisebb nagyobb halmokba rendeződve laptopjaikkal és jegyzeteikkel boldog szimbiózisban.

A szilveszteri fotókra még várni kell,bár lehet,hogy addig jó míg senki nem látja őket...

2010-tiszta víz!!!

Bár ennek a szlogennek eddig még nem volt igazi relevanciája a lakásunkban, annál több a különfélen nem víz jellegű italoknak. Nekem jó érzéseim vannak az új évvel kapcsolatban, kívánok mindenkinek soksoksoksosksoksoskosksoksoskoskxoksokokoksdhakzahx BOLDOGSÁGOT. (képek jönnek majd ide is ne aggódjatok)