Marcus Brutus vagyok - történetem van!
2010.02.10. 18:32
Jó dolog a Radikális Szabadidő Színház tagjának lenni. Olyan, mint mikor elmész a piacra, és veszel gombát, babot ;), narancsot, almát, és elképzeled, hogy mennyivel fogják növelni a komfortérzeted. Aztán elfogyasztod, és sokkal, de sokkal többel növelik, mert vitaminokat adnak, mert sokkal finomabbak, mert az esti koktélba bele tudod keverni -és annyi jó dolog, amit nem is gondoltál volna. Mindig ilyen nekem a Radikális Szabadidő Színház. Köszönettel tartozom mindenkinek, mert óriási dolog részese lehetek általatok. Nagy szavak ezek, és gondolkoztam, leírjam-e, mert majd az orromra lehet húzni, ha tényleg ennyire, akkor mér' nem annyira..., de eldöntöttem: leírom.
Voltam egy másik közösségben, alkotó, filmkészítő, szintén non-profit alapon. Kiábrándító volt a számomra. Nem ugyanaz. Itt olyan emberek vannak, amelyek, nem mondom, hogy sehol másutt, de 34 év és számos kollégiumi és albérleti és egyetemi és munkahelyi év után mondom: nem mindennaposan vannak jelen. Szerencsésnek érzem magam, hogy itt lehetek, életemben először talán elmondhatom: jókor, jó helyen.
Lehet, hogy nincs ezüst mercink, nem vagyunk államtitkári vagy miniszteri pozícióban, nem döntünk milliárdokról pénzben vagy emberben, de ennek ellenére lehet, hogy valami olyan részese lehetünk, amiről a felsorolt helyzetben lévők nagyon vágynak, de csak álmodnak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
f2br02b 2010.02.11. 22:57:09
Ez a komment most némileg távirati-skizofrén-stílusban íródik, mert úgy alkotnak benne kommunát a tört gondolatfoszlányok, mint Ida idaálingatlanában a leányok. (Tehát próbálom szavaim csokorba szedni.)
Az első nemes gondolatom az vala, hogy az Ida-óta blog a tizes évek első igazán nagyszerű kezdeményezése.
A második most Páter Atesz versére ha nem is rímel, de reflektál: még! még még! nagyon tetszik. magam is szoktam faragni hasonlókat, de folyton csak fűzfát találok a közelben, s kínrímeim rémei másokban kevés bájt keltenek. (bár néha meglepő módon vannak, akiknek tetszenek ezek)
A harmadik gondolatom az, hogy akkor is jó olvasni titeket, amikor az égvilágon semmi nem történik nálatok. :)
A negyedik és végre komoly gondolatom, ami édes urunk bejegyzéséhez kötődik: én is így érzek, már régóta, és e tekintetben a ti összeköltözésetek volt a szatiszfeksön.
csokissajt 2010.02.15. 11:15:09
Amúgy nagyon durva hogy mennyire dívik ez a filmes márketing biznisz. Íromm itten az én kis kommentecskémet, és kiírja nekem kérdésként, hogy akarok e avatárt a bejegyzésem mellé. Nos én szeretnék egy négyméteres kék lény amivel rácsatlakozhatok a növényekre, meg az állatokra és akkor értem őket, de sajna nem tudnám hova tenni, így inkább nem igényeltem.