A szürke héköznapok monoton egyhangúságát mérsékelten ellensúlyozza a borongós és hideg időjárás. A változó irányú szélcsendben a jókedv-molekulák elég gyorsan szétesnek... Mindazonáltal minálunk az élet nagy és továbbra is minden nagyon jó.

A lányok sokat vizsgáznak (kivéve Regina), és megfigyeltem, hogy 1-től 5-ig kapnak jegyeket. Ilyen különleges lányokkal lakom, és ez még semmi... :) Aki nem vizsgázott az nem tudja, de ilyenkor az ember ideges, felhalmozódik a bőre alatt és a szívzugában a sok stresszhormon. És tanulni meg nincs kedve. Mondjuk olyan szívesen megismerkednék emberekkel, akik szeretnek tanulni (és/vagy dolgozni). Biztos tudnának nekem újat mondani...

Tegnap délután Atesz ágyat vásárolt az Ikea áruházban, mely ágy típusa pontosan megegyezik a Réka ágyával. S ezt a bútordarabot, tekintettel nagy méretére és súlyára Csongor segített hazafuvarozni. Csongor az én gyermekkori jóbarátom, kivel, mily meglepő, gyermekkorunk óta szoros barátság fűz össze. És van autója. Ennyit Csongorról.

Összeraktuk az ágyat, közbe vízipipáztunk, zöld teát ittunk [vettem a Westendben drága pénzért egy elit teakereskedésben. Japán zöldet (bio), indiai zöldet, meg kínai fehéret (bio ez is], így hát amikor jött egy idegen ember, hogy felmérje, milyen károkat okozott a szomszédos hotel felépítése, amely még nem fejeződött be, de amely annyi kellemes fúróhanggal ajándékozott meg minket, szemünk se rebbent/arcizmunk se rándult. 

Ezek után Csongorral elmentünk a Tűzraktérbe egy irodalmi estre. Itt Kis Judit Ágnes énekelte saját verseit, és sajnos Esze Dóra is énekelt, méghozzá operaáriákat. Én mondjuk tökmagot ettem közbe, de a többiek... Bárdos Deák Ági szintúgy énekelt, egy zongora kísérte, úgy énekelt Kontroll-számokat. Ahogy felpattant és kézbe vette a mikrofont és hozzáfogott, inkább tűnt egy húszas éveiben járó "szent őrültnek", mint egy 50-es dívának. Teljesen úgy ugrándozott és üvöltözött, mint egy huszonéves csaj. (Sőt, nálunk még lehet, hogy rá is szólnának, hogy ''Ági, halkabban légyszi..." :P :) Remélem én is ilyen leszek 50 évesen...

A Tűzraktérben találkoztunk Sütivel és újdonsült cimborájával, Andrással, kivel a színmű-előkészítőre jár, s közös jelenetükön dolgoznak. Ennek jegyében az esemény után elfogyasztottunk némi bort a Karmában, ami egy kellemes hely, de meg kell mondjam, ahhoz, hogy oda rendszeresen járhasson valaki, igen jó karma szükségeltetik. Süti meleg étkezési jegyeket kap otthonról, amin néha hideg bort vesz.

Ezek után elmentünk a Caesar nevű sörözőbe, ahol némi pálinkával és abszinttal fojtottuk le a bort (a sört külön nem emelném ki, hisz az magától értetődik). Majd a Kuplung előtt Süti és András előadták az egyik jelenetüket, ami egy régi drámából származó kis dialóg ugyan, de ők a mai korra alkalmazták. Ezek után mindenféle cigarettákat szíttunk, és szó mi szó, elég emelkedett hangulatban érkeztünk meg Dorkáék albérletébe az Ó utcába. Itt egy számomra ismeretlen fiú és lány boldog nyugalomban hevertek a kanapén. De csak míg oda nem értünk. A lány ismert engem, sajnálatos módon fordítva már nem állt ez az állítás. A padlón mindenfelé színes ceruzák hevertek, amiket, megkértek, hogy ne törjük össze. Mindenki arra lépett persze onnantól. Süti és András spontán (vagy inkább önkéntelen) emelni próbálták a helyi lakosság hangulatszintjét, ám nekem dolgoznom kellett mennem a sajtófigyelőbe, mert annyira szeretem, és mert megérdemlem. El is mentem, és érdekes, hogy már megint - mint eddig mindig hasonló indulások után - szinte teljesen magamhoz tértem. De hát ki tudna bódulni olyan információk súlya alatt, hogy a vágósertés termelői ára 3,4 százalékkal nőtt, vagy hogy a Magyar Nemzeti Bank nem emelte az alapkamatot? 

Egyébként Ida nénivel is tárgyaltunk, mert én ugye itt is laktam meg nem is. Ez egy hosszú történet, és az én ujjaim ízületi görcsöt kaptak. Ám megírhatja más is, aki ismeri ezt a történetet. 

Dórival hoztunk egy vagon krisnás kaját a krisnás étteremből. Ez is egy szép történet.

Técé pedig megjött Debrecenből hosszú idő után. 

Nekem nő a hajam, de elveszett a hajvágóm azon alkatrésze, amely a haj hosszúságáért felelős, kopaszra meg nem akarom. Másnak is nő, ez vigasztal, bár nem nagyon...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.