avagy, kisüthetnél már végre nap, ólomszürkék a reggelek, mindenhol korlátok, amiken át kellene vetnem magam, kávé nélkül nem lehet,kócos, papucsos csoszogások,csusszanások a padlón,táncolni lenne jó reggel, valamit feldobni,elkapni,megkeresni,elveszteni,reménykedni, hogy meglesz,aggódni a hiányán, várakozni örökkön,meg-nem.érkezőkre, eső nélkül szaladni az utcán,esernyő nélkül,kabát nélkül, sál se kelljen,fújja el a szél a szoknyám...

traumatikus ez a hidegfront, megrágja a bizonytalanok szívét és a sarokba dobja, csak gyűlnek a kupacok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.