A következő kis szöveget egy ismerősömtől kaptam, aki a névtelenségét megőrzendő nem árulta el a nevét (bár én tudom;). Azt is mondta ugyanő: ez fikció, kitalált történet, kitalált szereplők. Bizony mondom, bármely hasonlóság a valósághoz a véletlen műve!

Átlagos nap

Egy átlagos, szürke, nyári hétköznapon, mint a milyen a mai, a csaj, akivel harmadszorra randiztam (ugyanővele először randiztam, amikor a barátja közben (!) szakított vele) most a harmadik randin mondta, hogy újra összejöttek.

Ezután elmentem a dealer 1-gyel tárgyalni, hogy mennyiért ad hozomra Pikolonak, az olasz pornórendezőnek, aki csudi egy pofa. Én vagyok a közvetítő, ergó, lehet, hogy nekem is leesik valami. Aztán megkóstoltam, s közben hívott d2, akivel ezután mentem el tárgyalni. Ő előre kéri a pénzt, viszont ad a nagy tételre kedvezményt. Korrekt üzletember, egyelőre. 

Mikor hazafelé baktattam, iszonyatos szirénázással tizenhúsz rendőrautó előrontott az aszfalton, s közibük egy sötét autókból álló ún. - szerintem - delegáció. Na, hát ezek meg kik lehettek, akik miatt a forgalmat az Astoriánál percekre nem kicsit megbénították, az átlagos polgárokra - meg akiknek vaj van a fején - a frászt hozták, na meg a kiskorúakra, a szívbetegekre, az idősekre, a kutyákra, meg a földönkívüliekre, a földönbelüliekre, és az azonbelüliekre is. 

Az egészség azért veszélyes, mert csak egészséges ember lesz beteg. Az élet is ezért veszélyes... Mindeközben lehet, hogy az ájtatos manó nem hisz Istenben.

Rákeresek a Google-on.

Eddig az idézet. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.