kilábalás az uzsonna-időből
2010.01.15. 18:57
Mert ha már van valami, ami arra való, hogy telefirkáld, muszáj ceruzát keresned.Bennem is feltámadt a vágy, a firkálhatni vágyás, s bár amit a legjobban szeretnék -Poxy szójátékait egyszer is, valahogyan rögzíteni s azokat publikálni- egyszerűen kivitelezhetetlen, mégis, mégis, írni jó, írni kell, nosza.
A mai nap egy tökéletlenül, értelmetlenül kedves nap. Puha semmittevés, kávézós olvasgatás, baracklekváros kenyerezés-le meg felkenyerezés- fecsegések, beszélgetések, értekezések, csacsogások, csevegések, konstans tavaszvárás meg sok más ilyen semmirekellő apróságok. Teázunk, végtelen mennyiségben, olvasgatunk, de csak gatunk, gyűlnek a könyvkupacok, spontán helyeken. Dórinak Kanttal kellene megbirkózni, egyenlőre ringbe szállt, de a német idealista még erősen tartja magát, csak Dóri csúszkál jobbra, balra. Poxy teát főz, füstöt ereget, takarít- szinte hihetetlen- a konyha lassan kilábal az atomtámadás utánérzésből, a káosz eltündezőben, porcicák elkergetve s minden egyre tisztább, melegebb, rendezettebb formákat ölt, csak mi ücsörgünk még itt pizsamában, megtaláltam a nap számát, R.E.M. Daysleeper, én a slipperre szavaznék, de ez már leves, bővül a pécsi szlengszótárom.
Milyen kócos most mindenki. Ez a nem fésülködős albérlet, éljen,éljen, csak a Mesi olyan rendes, hogy konferancián feszeng, de most indul a nap, mindjárt, már felvettem a farmert, hamarost hét óra, szevasz vekker, indul a tűzraktéri este, jazz-csevej,sziasztok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
